Hú, táztat,
altat a csónak a tóvizén,
lelkem nyugod,
szemem honyva.
A csendbe egy madár füttyül iritmusát,
dallamával álomba himbál.
Kezem vízben ringatózva szunnyadok,
egy aranyhadök meg,
mintha súgni szeretne megosztani egy pillanatot.
Úsznak a felhők a víztükré,
versenyeznek az első helyér,
addig engem.
Ringatózva altat a csónak a parc szélén,
csendben a természet lágy ölén.
Egy madárdal szárnyan szállok az álmok földjén,
súhandva a képzelet felszínén.
Mellettem a
nál zizegben mesél,
hogyan ringat a csónak a tóvizén.
Ringat,
ringat,
ringat a csónak az álmok földjén.
Ó,
csónakon altasz még ringas messze,
hogy csendetlen a szívem álomország közepén.
Úsznak a felhők a víztükré,
versenyeznek az első helyért, addig engem.
Ringatózva altat a csónak a parc szélén,
csendben a természet lágy ölén.
Az idő lassú, nem kerged semmi
álmokkal szőttájon.
Alszom egy vízi hintán,
vagy kacsák nevetnek a távolban.
Ringas csak tovább,
kis csónak,
míg szunnyad a nap.
Úsznak a felhők a víztükré,
versenyeznek az első helyért, addig engem.
Ringatózva altat a csónak a parc szélén,
csendben a természet lágy ölén.