Bazárban petrónak, pont jó lesz falónak,
Fennmarad, míg a víz nem figyel.
Csak alszom ringatozva a térben,
a nagyba,
Kinyújtom a kezem elérem.
Egyensúly mozgatja,
így előre tartva,
Már egy köpésnyire van az életem.
Ha a sorsom alatt emerül majd,
Gyöngyözik a víztükünk.
Válik arcom hófejre,
vagy cseresznyes szívem,
A vízlombjára ül.
A vízlombjára ül.
A vízlombjára ül.
Ha visszajöttem,
várok,
és újra nekiállok,
Megint beszokrom a teret,
majd kifújok egy kis telep.
Már az egyensúly kiárt,
csónakomra,
végsrem,
hogy Jaj,
de jó a nyár,
miért van az,
hogy várj?
Állj! Miért van az, hogy várj?
Miért van az, hogy várj?
Ha a sorsom alatt emerül majd,
Gyöngyözik a víztükünk.
Válik arcom hófejre,
vagy cseresznyes szívem,
A vízlombjára ül.