HétfőMind olyan lesz, mint én, majd ugyanolyan lesz, mint énÜres bölcsőt ringott a holdfényem, s mindig ez a mese végemApa, mikor jössz, fiam, ennem kell, az élet csupa kötelességDe sokat leszünk együtt mégNeked hoztam, nézd, egy kis ajándék, apa pont ilyen, azt ír a vágyom régGyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el, fiam, játsszunk majd, de most mennem kellViszi lehajtott fejjel, egy könycsebb se jön elő, úgy dobom majd, mint őMondja, olyan leszek pont, mint őÜres bölcsőt ringott a holdfényem, s mindig ez a mese végemApa, mikor jössz, fiam, ennem kell, az élet csupa kötelességDe sokat leszünk együtt mégKomoly gimiben jár, soha nem tanul, mégis népszerű kölyök, nekem ez sem újApa, mikor jössz, fiam, ennem kell, az élet csupa kötelességÜszke rád, de most beszélnünk kell, csak mosolyog, aztán így felelTudod én, nekem most napam csak a kocsi kulcs kell még, és ha megengeded, elmennékÜres bölcsőt ringott a holdfényem, s mindig ez a mese végemFiam, mikor jössz, apa, ennem kell, az élet csupa kötelességDe sokat leszünk együtt még, és mindig ez a mese végemFiam, mikor jössz, apa, ennem kell, aztán így felelTudom, jó sora van, messzi városban él, hosszú út, mire ide érTudom, jó sora van, messzi városban él, hosszú út, mire ide érMiha felénk nézne, bizony nem bánnámApa, túl sok a dolgom, s a fiam is várUgye jól vagy, jó, hogy hívtál, nagyon jó, hogy felhívtálMég valamit mondanék, de letette már, s csak rohan, pont mint énA fiam, pont mint énÖt ringot a holt végyen, s mindig ez a mese végeFiam, mikor jössz, apa, ennem kell, az élet csupa kötelességDe sokat leszünk együtt még