Hétfő
Mind olyan lesz, mint én, majd ugyanolyan lesz, mint én
Üres bölcsőt ringott a holdfényem, s mindig ez a mese végem
Apa, mikor jössz, fiam, ennem kell, az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még
Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék, apa pont ilyen, azt ír a vágyom rég
Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el, fiam, játsszunk majd, de most mennem kell
Viszi lehajtott fejjel, egy könycsebb se jön elő, úgy dobom majd, mint ő
Mondja, olyan leszek pont, mint ő
Üres bölcsőt ringott a holdfényem, s mindig ez a mese végem
Apa, mikor jössz, fiam, ennem kell, az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még
Komoly gimiben jár, soha nem tanul, mégis népszerű kölyök, nekem ez sem új
Apa, mikor jössz, fiam, ennem kell, az élet csupa kötelesség
Üszke rád, de most beszélnünk kell, csak mosolyog, aztán így felel
Tudod én, nekem most napam csak a kocsi kulcs kell még, és ha megengeded, elmennék
Üres bölcsőt ringott a holdfényem, s mindig ez a mese végem
Fiam, mikor jössz, apa, ennem kell, az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még, és mindig ez a mese végem
Fiam, mikor jössz, apa, ennem kell, aztán így felel
Tudom, jó sora van, messzi városban él, hosszú út, mire ide ér
Tudom, jó sora van, messzi városban él, hosszú út, mire ide ér
Miha felénk nézne, bizony nem bánnám
Apa, túl sok a dolgom, s a fiam is vár
Ugye jól vagy, jó, hogy hívtál, nagyon jó, hogy felhívtál
Még valamit mondanék, de letette már, s csak rohan, pont mint én
A fiam, pont mint én
Öt ringot a holt végyen, s mindig ez a mese vége
Fiam, mikor jössz, apa, ennem kell, az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még