Van
egy bűn, ami vétek, nagy titok, mit féltek,
de meggyomni nem tudok.
Egy állami kerget, vagy vágy, ami éget,
hogy tiltott gyümölcsöt lopog.
Van,
hogy álmomban látlak,
érezlek kiválat,
de reggel felébedek.
Fájul minden perc,
óra,
és rájövök arra,
a tiltott gyümölcs hídesen.
Sug meg,
miért van az,
hogy mindig az kell,
ami nem lehet enyém?
Mégis hajt a vérem,
bűnös a szerelem,
tiltott sok,
amit adsz,
de nekem
szeretlek téged, de nem lehet.
Az utam mégis hozzáfezed,
tiltott a csók, de nekem kell, hogy áldozálj.
Egy pillantás,
és egy mosoly,
a szívem érzem,
most már fogolj.
Lopott az érzés, de nekem kell, hogy áldozálj.
Állunk most csendben,
kezed a kezemben,
hát eljött a pillanat.
Újra fájul a búcsú,
az örökös kérdés,
hogy hol a bajon láthatlak?
Ez egy kegyetlen játék,
a sóstól hajadék,
de egyszer végül minden véget ér.
Üres nappalok és éjszakát,
lépteidnek halk zaját,
hozza vissza majd hozzám a szél.
Tessük meg,
miért van az,
hogy mindig az kell,
ami nem lehet enyém.
Mégis hajt a vérem,
bűnös a szerelem,
tiltott csók,
amit adsz,
de nekem
szeretlek téged,
de nem lehet.
A szótam mégis hozzád vezet,
tiltott a csók,
de nekem kell,
hogy áldozálj.
Egy pillantás és egy mosoly, a szívem érzem,
most már fogolj.
Lopott az érzés, de nekem kell, hogy áldozálj.
Szeretlek téged, de nem lehet.
Hozzád vezet, tiltott a csók,
de nekem kell, hogy áldozálj.