Ilyen.
Aha.
Emilio.
Ilyen.
Velem csodát tett az élet,
mikor oda csap hazáll.
És a kezdet lett a végzet,
örök csókra zárt a szád.
Most is őriznek még téged,
most is úgy gondolok rád.
Régen igaz, amit érzel,
Leon szemem most is lát.
Tudnek a szerelem a szenvedék,
perzsel éget,
néha égig ér.
Örült vágya, mi eltisér,
sokszor megcsal, sokszor könnyed kér.
Tudnek a szerelem a szenvedék,
dínózt gyötör, néha nem kímél.
Sokszor megcsal, sokszor könnyed kér.
Az út régig, néha elkísér.
Kísért minden egyes emlék,
társam lefazolt magán.
Domhadnom kell,
hogy elmenj,
tehát titokban gondolok még rád.
Elengedlek most már végleg,
sebzett szívem újra száll.
Mosoljon rám már az ég is,
valahol egy új szerelem vár.
Tudnek a szerelem a szenvedék,
perzsel éget, néha égig ér.
Örült vágya,
mi eltisér,
sokszor megcsal,
sokszor könnyed kér.
Tudnek a szerelem a szenvedék,
dínózt gyötör, néha nem kímél.
Sokszor megcsal, sokszor könnyed kér.
Az út régig, néha elkísér.
Mosoljon akkor is, hogyha fáj,
rögös út, ez mit végig kell jár.
Tudom, hibáztam és nem harcoltam érted.
Büszkeségem nem engedte, most már értem.
Aki szeret, az meg is bocsáj.
Elmondom azt, hogy várok még rád.
Egész életemben nem voltál az álmom.
Ezért harcolok, hogy nehogy köddi vágyom.
Tudnek a szerelem a szenvedék,
perzsel éget,
néha égig ér.
Örült vágya, mi eltisér,
sokszor megcsal, sokszor könnyed kér.
Tudnek a szerelem a szenvedék,
kínoszt gyötör,
néha nem kímél.
Sokszor megcsal, sokszor könnyed kér.
Az út régig, néha elkísér.
Tudnek a szerelem a szenvedék,
perzsel éget,
néha égig ér.
Örült vágya, mi eltisér,
sokszor megcsal, sokszor könnyed kér.
Tudnek a szerelem a szenvedék,
kínoszt gyötör,
néha nem kímél.
Sokszor megcsal, sokszor könnyed kér.
Az út régig, néha elkísér.
Sokszor megcsal, sokszor könnyed kér.