Csak egy gyertság vagy most égben,
nekem az a perc elég,
amíg ez a láng most ég.
Hogy elmondhassam végre,
mi az, amit régen érzek,
s nem eleget mondtam még.
Hogy rólad szól már régen minden szó,
a szívem mélyén tőled hull csak hó.
Az ünnepem vagy már,
kit vártam rég,
ajándéknak szíved,
kit eléppenék.
Téged,
csak ez,
amit kérem,
semmi más nem kell,
csak teled egy élet.
Sút meg hát, amire szívem vár,
szent parácsony éjjel, a régen vár csodát.
Csak egy lány álmos előtted,
akinek a szíve ég,
s te vagy, aki érthet még.
Nem kérek tőle többet,
szeres ahogy én szeretlek,
nekem az a mindenség.
Hogy rólad szól már régen minden szó,
a szívem mélyén tőled hull csak hó.
Az ünnepem vagy már, kit vártam rég,
ajándéknak szíved,
kit eléppenék.
Téged,
csak ez, amit kérem,
semmi más nem kell, csak teled egy élet.
Sút meg hát, amire szívem vár,
szent parácsony éjjel, a régen vár csodát.
Ó, pelyhenk lassú tánca, szikrázó csillagpor,
énéén csengő szárma, nekem mind rólad szól.
Hallom már lassú lépten,
s nem kell csak egy bűvös szó,
hogy szerelem hulljon,
mint ájra a hó.
Mert rólad szól már régen minden szó,
a szívem mélyén tőled hull csak hó.
Az ünnepem vagy már, kit vártam rég,
ajándéknak szíved,
kit eléppenék.
Téged,
csak ez, amit kérem,
semmi más nem kell, csak teled egy élet.
Sút meg hát, amire szívem vár,
szent parácsony éjjel, a régen vár csodát.
Ó, pelyhenk lassú tánca,
szikrázó csillagpor,
énéén csengő szárma, nekem mind rólad szól.
Hallom már lassú lépten,
s nem kell csak egy bűvös szó,
hogy szerelem hulljon,
mint ájra a hó.
Ó, pelyhenk lassú tánca, szikrázó csillagpor,
énéén csengő szárma, nekem mind rólad szól.
Hallom már lassú lépten,
s nem kell csak egy bűvös szó,
hogy szerelem hulljon,
mint ájra a hó.
Ó,
pelyhenk lassú tánca, szikrázó csillagpor,
énéén csengő szárma, nekem mind rólad szól.
Hallom már lassú lépten,
s nem kell csak egy bűvös szó,
hogy szerelem hulljon,
mint ájra a hó.