Ha neked zöld az ég, te nem vagy épes szű
Nekem mindegy, bár úgy hiszem túl sok a fű
A valóság csak néha só
Ha a szandokánt is én játszhatnám, az volna jó
Látod,
keresem a stílust keményen
Ki lehet ez a Robinson a tükörben?
Ha kérdenéd,
azt mondanám,
hogy no,
no,
no Édes élet,
hamis álomkép,
a színvonal,
a berkék A véleményem inkább rejteném Csúk mellem,
hogyha kirakom én Ez közveszély
Bár Jézusnak látszom,
de nézd meg jól Bármit elvállalnék
Ha neked zöld az ég,
te nem vagy épes szű Nekem mindegy,
bár úgy hiszem túl sok a fű
A valóság csak néha só Ha a szandokánt is én játszhatnám,
az volna jó
Nézd, vigyorog a zsűri, oly furcsán, miért?
Idegesen puffogva beszól az okos buzsér És azt makogja neki,
ez no,
no,
no Szánad a szekér,
jól megy a bolt Emlékszem,
régebben nem így volt Rajtam is esett,
hidd el,
jó,
pár fold,
fold,
fold
Esténként vár a becsapás,
ha engem látsz Működjek,
balhény a fogás,
ez megtévesztő mász
Ha neked zöld az ég,
te nem vagy épes szű Nekem mindegy,
bár úgy hiszem túl sok a fű A valóság csak
néha só Ha a szandokánt is én játszhatnám,
az volna jó
Minden lap rólam írjon,
most kéne még a szekeremet tojnom
Soknak lenni túl veszélyes,
minden rólam szól
Ha neked zöld az ég,
te nem vagy épes szű Nekem mindegy,
bár úgy hiszem túl sok a fű
A
valóság csak néha só Ha a szandokánt is én játszhatnám,
az volna jó
Ha neked zöld az ég,
te nem vagy épes szű Nekem mindegy,
bár úgy hiszem túl sok a fű A valóság csak
néha só Ha a szandokánt is én játszhatnám,
az volna jó
Ha neked zöld az ég,
te nem vagy épes szű Nekem mindegy,
bár úgy hiszem túl sok a fű
A valóság csak néha só Ha a szandokánt is én játszhatnám,
az volna jó