Ha neked zöld az ég, te nem vagy épes szű,
Nekem mindegy, bár úgy hiszem, túl sok a fű.
A valóság csak néha só,
Ha a szandokánt is én játszhatnám, az volna jó.
Látod,
keresem a stílust keményen,
Ki lehet ez a Robinson a tükörben?
Ha kérdenéd,
azt mondanám,
hogy no,
no,
no,
Édes élet,
hamis álomkép,
a színvonal a berkék.
A véleményem inkább rejteném,
Csúk mellem,
hogyha kirakom én,
ez közveszély.
Bár Jézusnak látszom,
de nézd meg jó,
Bármit elvállalnék,
Ha neked zöld az ég,
te nem vagy épes szű,
Nekem mindegy,
bár úgy hiszem,
túl sok a fű.
A valóság csak néha só,
Ha a szandokánt is én játszhatnám, az volna jó.
Nézd,
vigyorog a zsűri,
oly furcsán,
miért idegesen puffogva Beszól az okos buzsér,
és azt makogja neki.
Ez no,
no,
no,
szánad a szekér,
jól megy a bolt,
Emlékszem,
régebben nem így volt,
Rajtam is esett,
hidd el,
jó,
pár fold,
fold,
fold.
Esténként vár a becsapás, ha engem látsz,
Működjek, balhény a fogás, ez megtévesztő mász.
Ha neked zöld az ég,
te nem vagy épes szű,
Nekem mindegy,
bár úgy hiszem,
túl sok a fű.
A valóság csak néha só,
Ha a szandokánt is én játszhatnám, az volna jó.
Minden
lap rólam írjon,
most kéne még a szekeremet tojnom,
Soknak lenni túl veszélyes,
minden rólam szól.
Ha neked zöld az ég,
te nem vagy épes szű,
Nekem mindegy,
bár úgy hiszem,
túl sok a fű.
A valóság csak néha só,
Ha a szandokánt is én játszhatnám, az volna jó.
Ha neked zöld az ég,
te nem vagy épes szű,
Nekem mindegy,
bár úgy hiszem,
túl sok a fű.
A valóság csak néha só,
Ha a szandokánt is én játszhatnám, az volna jó.
Ha neked zöld az ég,
te nem vagy épes szű,
Nekem mindegy,
bár úgy hiszem,
túl sok a fű.
A valóság csak néha só,
Ha a szandokánt is én játszhatnám,
az volna jó.