Maradj!
Tudod,
a csillagok olyanok,
mint egy kaleidoszkó.
A fényük folyton változik.
De vajon mi változik?
A csillagok?
Vagy a szem,
ami nézi őket?
Az idő egy furcsa szobráz.
Csavargatja a perceket,
majd leteszi őket az élet adasztalára.
De mi van, ha eltévedünk az időben?
Mi van, ha nem találjuk meg újra egymást?
Az idő nem választ el,
ha a szeretet megtalálja a maga útját.
Minden pillanat egy újabb lehetőség arra,
hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.
Közelebb kerüljünk egymáshoz.
A csillagokon keresztül nézzük az életet.
Minden pillanat más,
de sosem látsz mindent egyszerre.
Ahogy lassan elfordul,
megérted,
nincs vége,
csak folytatás van.
Van egy formák,
amelyek sosem mondják el teljesen, mit látsz.
Nem is kell.
A csillagok nem kérdeznek,
csak világítanak.
Hát mégis felemelkedem.