Rácsd,
elszólt,
mindazt, amit mondanád,
Úgysem adja vissza már, mi valójában volt.
Védj az időt,
fuss bele, amíg ellenáll,
Úgysem hozza vissza már,
mint az első csók adott.
De ha előn az a pillanat,
ott leszel telen,
Kitobban, megbeszélt helyeken,
Az ég alatt ez a tánc maradt.
De ez egy szótlanul, de szóljon minden pillanat,
Ném a szókról,
amik bennünk maradt,
És itt hagyunk
az ég alatt.
Így alakult,
egy Néma film vagyunk, ami áll,
Nem játszható vissza már, a képe megfakult.
Fusszzuk az időhez, meg törjön be a végtelet,
Úgyis tudjuk, mit jelent, ha holnap felkelünk.
De ha előn az a pillanat,
ott leszel telen,
Kitobban,
megbeszélt helyeken,
Az ég alatt
ez a tánc maradt.
De ez egy szótlanul, de szóljon minden pillanat,
Ném a szókról, amik bennünk maradt,
És itt hagyunk
az ég alatt.
A holnépzlerát,