Egy lángoló érzés volt az, ami rólunk szólt, de elfújta egy fáradt őszi szél.A búcsúcs sem volt szép, pedig nekem ennyi árt, de látom már, hogy téged ez nem is bánt.Majd rájössz arra még, hogy a szív nem egy képregény, amit összetépsz, ha nincs szükséged rád, de te neked egyéb nincs már folytatás.Hát menj és ne is gondolj rám, nem kell a fájó boldogság, rám vár egy boldog új világ, hol a lelkem végre megnyugszik talán.És el, én nem is bánom már, csak fáj, hogy akkor becsaptál, ha majd visszagondolsz rám, szívesz még én ott leszek talán.Ó, yeah!Sönbe múlnak el a napok, és én érzem már, hogy nem várnak ránk a szerelmes éjszakák.A gondolatban még sokat járok én feléd, de úgy látszik már, hogy neked ez így is épp elég.Majd rájössz arra még, hogy a szív nem egy képregény, amit összetépsz, ha nincs szükséged rád, de te megtetted, így nincs már folytatás.Rád menj, és ne is gondolj rám, nem kell a fájó boldogság, rám vár egy boldog új világ, hol a lelkem végre megnyugszik talán.Tisztel, én nem is bánom már, csak fáj, hogy akkor becsaptál, ha majd visszagondolsz rám, szívesz még én ott leszek talán.Rád menj, és ne is gondolj rám, nem kell a fájó boldogság, rám vár egy boldog új világ, hol a lelkem végre megnyugszik talán.Rám vár egy boldog új világ, hol a lelkem végre megnyugszik talán.Tisztel, én nem is bánom már, csak fáj, hogy akkor becsaptál, ha majd visszagondolsz rám, szívesz még én ott leszek talán.