Van az úgy, hogy sírni volna jó, De a könnyem mégsem látható.Van az úgy, hogy félek ennyi majd, Minden összeomlik, mint egy vár, És nem bírom már.Néha van, hogy túl hosszú az út, S elfelejted honnan is indul,S néha van, hogy menned kell, Tóbb búcsúzol még akkor is a fáj,De nem maradhatsz már.Én mondanám, hogy szép az élet, De sajnos senkit nem kímél meg,S mi álmot soha nem jön vissza már.Egyszer minden véget ér, Mi akkor is, ha nem szeretnél,Túl nehéz, de én mégis százszor újrakezdeném, Ha kell, hisz megérte minden perc.Egyszer minden véget ér, De kell, hogy legyen még egy esély,Érzem én, hogy nem járhatod még az út végén.Én talán, ha újrajátszhatnám, Annyi minden várhatna még rám.Miért van az, hogy néha túl nehéz, Bármi teszel minden túl kevés?Miért van az, hogy senki sem segít, Hogyha éppen szükség lenne rád?Mint ha nem hallanám.Miért van az, hogy egyszer véget ér, Mindent, amit annyira szerettél?S miért van az, hogy mindig azt hiszed, Hogy rosszabb nem történhet már,És mégis csak jár?Én mondanám, hogy szép az élet, De sajnos senkit nem kímél meg,És mi elmúlt, soha nem jön vissza már.Egyszer minden véget ér, Még akkor is, ha nem szeretném.Túl nehéz, de én mégis százszor újrakezdeném.Ha kell, hisz megérte minden perc.Egyszer minden véget ér, De kell, hogy legyen még egy esély.Érzem én, hogy nem járhatok még az út végén.Talán, ha újrajátszhatnám, Annyi minden várhatna még rám.És ha választhatnék, Hát semmi sincs még,Amit megbánhatnék, Vagy másképp tennék.És ha indulnom kell, Hát úgy mennék el.Tudom, nem rontottam el, Hogy azt, ami volt,Így hozta a sors, S még hosszú az út.Egyszer minden véget ér, Még akkor is, ha nem szeretném.Túl nehéz, de én mégis százszor újrakezdeném.Ha kell, hisz megérte minden perc.Egyszer minden véget ér, De kell, hogy legyen még egy esély.Érzem én, hogy nem járhatok még az út végén.Talán, ha újrajátszhatnám, Annyi minden várhatna még rám.Feliratot Készítették A HÁZASZÓRÓK KÖZÖNÖM