Bárcsak tudnéd segíteni apám,
Istent kértem, de nem hallgatt rám.
Tudom, hogy nem akarod itt hagyni anyád,
De ki az reményt ezen a sötét órán?
Csodára vártál egy hűvös templom
Zengő falai közt.
Kemény hittel és vak reményel,
Hogy minden rendbe jön.
Mondd meg, hogy mi lesz velem, Istenem?
Mindent felemézt a félelem.
Most is a tetteim bezeglem,
Meddig kell, míg szemednem.
Mindenem feladtam a családért,
Könnyem hullott az apámért,
Hívára borultam az anyámért.
Én mindent megtettem,
Mégis vesztettem.
Nehéz az út,
amin végig kell menned,
Mégsem tör össze semmit benned.
Annyira akartam segíteni neked,
De csak elveszve néztem,
Mi történik veled.
Csodára várok egy hűvös templom Zengő falai közt.
A néma csendben,
remény nélkül,
Hogy egyszer visszajössz.
Mondd meg, hogy mi lesz velem, Istenem?
Mindent felemézt a félelem.
Most is a tetteim bezeglem,
Meddig kell, míg szemednem.
Mindenem feladtam a családért,
Könnyem hullott az apámért,
Hívára borultam az anyámért.
Én mindent megtettem,
Mégis vesztettem.
Mert egyszer minden véget ér,
Akaratod nem elég,
hogy gyerzél.
Elvesznek a szavak,
a mozdulat,
Többi már megvagy a maga.
Mert egyszer minden véget ér.