Egy augusztus délután, véget ért egy nyár után,
az egész,
mi veled történt, emlék lett csupán.
Miért mondtad azt, hogy enyém a szíved?
Miért adtál annyi álmok és emléket nekem?
Már az elején szólhattál volna,
hogy ne kezdjük el,
és látod, mi lett a vége,
hát felejtsük el.
Évfél után egy vágy
útra kér lassan, évfél után
a neved suttogom, hall, hall,
álmodj még.
Várok rád, nem kérek mást,
csak egy búcsúj éjszakát.
Soha nem felejtem el,
amit rólad mondtam el,
mindig emlékszem majd rád,
minden éjszakán.
Mondd, hogy tud úgy fájni, marád gondolok,
mondd,
hogy tud úgy fájni,
hogy a tiéd már nem vagyok.
Egyszer még visszabondolsz,
és emlékdel majd rám,
és fájni fog,
hogy elmúlt minden egy augusztus délután.
Évfél
után egy vágy
útra kér lassan,
évfél után a neved suttogom,
hall,
hall,
álmodj még.
Várok rád, nem kérek mást,
csak egy búcsúj éjszakát.
Hazudtam neked,
s te eldobtad szívemet,
hát itt hagylak, nincs tovább.
Ez nem fáj annyira, hogy már nem szeretsz.
Évfél után csak az,
hogy tudom,
az enyém már újra nem lehet.
Évfél után azt mondtad elmész,
és mi szép volt,
itt hagyod,
pedig csak egy gyerek kiokozta bálatod.
Évfél után egy vágy
útra kér lassan,
évfél után a neved suttogom,
hall,
hall,
álmodj még.
Várok rád, nem kérek mást,
csak néha gondolj rám,
egy magányos éjszakán.
Egy magányos éjszakán.