Egy augusztus délután,
véget ért egy nyár után,
az egész,
mi veled történt, emléklet csupán.
Miért mondtad azt, hogy enyém a szíved?
Miért adtál annyi álmod és emléket nekem?
Már az elején szólhattál volna,
hogy ne kezdjük el,
s látod, mi lett a vége,
hát felejtsük el.
Évfél után egy vágy útra kén lassan.
Évfél után
a neved suttogom halkan.
Álom, hogy még várok rád, nem kérek más,
csak egy búcsú éjszakát.
Soha nem felejtem el,
amit rólad mondtam el.
Mindig emlékszem majd rád minden éjszakát.
Mondd, hogy tud úgy fájni, ha rád gondolok.
Mondd,
hogy tud úgy fájni,
hogy a tiéd már nem vagyok.
Egyszer még visszagondolsz és emlékszel majd rám.
És fájni fog,
hogy elmúlt minden egy augusztus délután.
Évfél után egy vágy útra kén lassan.
Évfél után
a neved suttogom halkan.
Álom, hogy még várok rád, nem kérek más,
csak egy búcsú éjszakát.
Hazudtam neked,
s te eldobtad szívemet.
Hát itt hajlok, nincs tovább.
Az nem fáj annyira, hogy már nem szeretsz.
Csak az,
hogy tudom,
az enyém már újra nem lehetsz.
Azt mondod elmész, és mi szép volt, mit hagyod.
Pedig csak egy gyerek,
hogy okozta bánatod.
Évfél után egy vágy útra kén lassan.
Évfél után
a neved suttogom halkan.
Álom,
hogy még várok rád,
nem kérek más,
csak néha gondolj rám egy magányos éjszakán.