Egy augusztus éjjel után,
Véget ért egy nyár után,
Az egész,
Mi veled történt, emléklet csupán.
Miért mondtad azt, hogy enyém a szíved,
Miért adtál annyi álmod és emléket nekem?
Már az elején szólhattál volna,
hogy ne kezdjük el,
És látod, mi lett a vége?
Hát felejtsünk el!
Éjfél után,
Egy vágy,
Útra kell lassan.
Éjfél után,
A nevet suttogom halkan,
Álmodj még!
Várok rád,
Nem kérek mást,
Csak egy búcsú éjszakát!
Soha nem felejtem el,
Amit rólad mondtam el,
Mindig emlékszem majd rád,
Minden éjszakán.
Mondd, hogy tud úgy fájni, Ha rád gondolok,
Mondd,
hogy tud úgy fájni,
Hogy a tied már nem vagyok.
Egyszer még visszagondolsz,
És emlékszel majd rám,
És fájni fogd,
hogy elmúlt minden,
Egy augusztus délután.
Éjfél után,
Egy vágy,
Útra kell lassan.
Éjfél után,
A nevet suttogom halkan,
Álmodj még!
Várok rád,
Nem kérek mást,
Csak egy búcsú éjszakát!
Hazudtam nekem,
S te eldobtad szívemet,
Hát itt hagylak, nincs tovább!
Az nem fáj annyira, Hogy már nem szeretsz,
Csak az,
hogy tudom,
Az enyém már újra nem lehetsz.
Azt mondtad,
elmész,
És mi szép volt,
itt hagyod,
Pedig csak egy gyerek,
Ki okozta bánatod.
Éjfél után,
Egy vágy,
Útra kell lassan.
Éjfél után,
A nevet suttogom halkan,
Álmodj még!
Várok rád,
Nem kérek mást,
Csak néha gondolj rám,
Egy magányos éjszakán!