Átjár a szél,
hogyha útra kél, gondolj rám,
el ne felejtsd,
mit ígértél.
A
hűség olyan,
akár ahol a vonaton,
melyel kísér,
ahová utazom.
Egyszer majd rájössz,
mi
mennyi tél,
mit tettél meg,
s ki ér,
köveken áll,
vezet az út valakiér.
Sírhatsz,
de mondd ki,
hallgat már,
hullnak az égből a könnyek rád,
szízobbanás,
akár egy őszi elmúlás.
Tudod,
a távol légy olyan,
mint a tűz,
vagy sikítva ég,
lobban a lány,
vagy halkan elég.
A sztori itt véget ér,
kérem, ha számlát, se lindulok hazafelé.
Volt egy könnyű regény.
Egyszer majd rájössz, mi mennyi tél,
mit tettél meg, s ki ér, köveken áll,
vezet az út valakiér.
Sírhatsz, de mondd ki,
hallgat már,
hullnak az égből a könnyek rád,
szízobbanás,
akár egy őszi elmúlás.
Egyszer rájössz,
mennyi tél,
mit tennél meg,
ki ér,
rozoga volt, az a híd hozzád.
Sírhatsz, de mondd ki, hallgat már,
hullnak az égből a könnyek rád,
szízdobbanás,
akár egy őszi elmúlás.
Egyszer majd rájössz,
mi mennyi tél,
mit tettél meg, s ki ér,
köveken áll, vezet az út valakiér.
Sírhatsz,
de mondd ki, hallgat már,
hullnak az égből a könnyek rád, szízdobbanás,
akár egy őszi elmúlás.