�
�
�
Köszönöm, hogy mikor királynak hittem magam, nem szóltál és hagytál egy ideig az udvarodba kóborolni.
�
�
Csak még egyszer!
�
�
� Még egyszer! �
�
� Még egyszer! �
�
� Még egyszer! �
�
� Kaputon kopogtatok! �
�
� Aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel! �
�
� Ma éjjel! �
�
� Ma éjjel! �
�
� Ma éjjel! �

� Köszönöm, hogy hagytál engem a félelmes nagy kertben eltévedni, és ott könnyű titkoknak járni a végére �
�
� Már régóta azt játszom, hogy az is van, amit akkor láttam, mikor még a kertetben éltem �
�
�
�
�
�
�
�










�
�
Még egyszer kapudom, kapogtatok
Aztán megdörömbölök, hogy engedj be éjjel
Majd éjjel
Majd éjjel
Majd éjjel
Majd éjjel
Majd éjjel
Még egyszer, még egyszer
Kapudom, kapogtatok
Aztán megdörömbölök, hogy engedj be éjjel
Még egyszer, még egyszer
Csak még egyszer, még egyszer
Kapudom, kapogtatok
Aztán megdörömbölök, hogy engedj be éjjel
Még egyszer, még egyszer
Még egyszer, majd éjjel
Még egyszer, még egyszer
Még egyszer, majd éjjel
Még egyszer, még egyszer
Még egyszer, majd éjjel
Még egyszer, éjjel