Hé,
mi az ábra?
Azt mondod nem tetszik az élet,
vagy csak nem tetszik a csomagolása?
Mindenki várja,
fél álomban az álmod,
és én várok a bort vagy a táncot.
Kis hidű lányok surrannak be az ablakon,
de nekem is nagy ez a város,
el is vinnélek már most,
de még a múltam átmotozom.
Ez a zene a vége,
egy hang, amit elondottál, szemedbe nézek,
és én sem félek most már.
Ez a zene az élet,
s te végig pár vészkodtál,
a szemed a végzet,
és nincs más hátra.
Én szépen berendezkedtem arra,
hogy csodálj alatt,
jó itt a homály alatt,
csak ne legyen szörnyű a vége,
hát hát hát hát a munka hála az égnek testem tompa,
a laptop fényben nyósol a múltat,
hogy mi múlhat most már feledésbe.
Feltépek száz emléket,
egyszer sem gondol rám,
csak kis morzságon élek,
nem lesz már más ilyen.
Nem visz már rá a lélek,
mikor újabb táncot vár,
úgy kéne már egy élet,
legyen is bármilyen.
Ez a zene a vége,
egy hang, amit elondottál, szemedbe nézek,
és én sem félek most már.
Ez a zene az élet,
s te végig pámézkodtál,
a szemed a végzet,
és nincs más hátra.
Rámonban felén fordul,
azt mondja szerényen,
hogy karácsonyig várj,
kérlek karácsonyig várj.
Minden érvőn pedig tartozik benne.
Minden érvőn pedig tartozik benne.