Van egy kiadatlan nota is a setlistben.
Úgyhogy hallgassátok, ezt is szeretettel.
Jönünk, pikaplé, szortszám, de budi berödenbész.
Szépen már mornénkaféjén.
Majukata, jukatatata, jukata, jukatát, jupenem.
Majukata,
jukatatata,
jukata,
jukatát,
sok a baradalom és búj sok a fény.
Puskám van a kézben, idemóhéj.
Ma ma majd látod te is, amit én.
Le itt maradunk örökre, itt a szívemen a vég.
Jó,
szeress úgy, mint egy koréken néz.
Ne csak láss, csak hallj neki sénet.
Mit ér a rengezett pénzed,
a sok lóvéve már nem vagy ényt.
Telefon a stadion mély,
de ha kiülül majd,
mikor vége a dalnak,
itt lesz ki bármagyám.
Sok a baradalom és búj sok a fény.
Puskám van a kézben, idemóhéj.
Ma ma majd látod te is, amit én.
Le itt maradunk örökre, itt a szívemen a vég.
Ne csak lássuk nélkül,
mint értelménkednie, ahogy aztán nem illegzek,
a planka van.
Jöjjetek.
Figmazggak a segggövekgözség,
tehát
nem lehet, hogy éltess zárna.
j after t i s o b i g d s o b i g d s o d
r o f t
j a r a n o
A
lázad érdeke, bepokolom a bundom,
Csak a górom el,
Fogadom a dolgod,
Ittenem számít már el,
Szó,
kuccó,
kuccó,
kuccó,
kuccó,
Még egy számít eszó,
Egy sérpuccó,
kuccó,
kuccó,
A cselekedetet a szövendép,
Hedi,
hedi,
hedi szíved,
Amegy egy lázadon,
Pítom a várnatom,
Mert ez kár,
te milyen lifestyle,
Te fasztarist,
Nehold a fény nem várnak,
A lúdóim tingel,
gombas,
habdi,
pész,
Stúliban az a forró,
Mancernak,
tipész,
Astroáltikám az,
hogy megakaszam,
az kész,
Standing on the edge,
waiting to fall,
I'm begging,
Bibi,
köl,
I'm begging,
Beggyi,
de stay true to you,
Bár a téti ápessé,
left you on the way,
Pulled on the drives right away,
Now I fight for freedom only in my head,
After all,
I can't believe in me.
Hoppá ki az a szarva,
és ne amit nagy tapsot nekint!
Nem vagy a tropfé, a velem nem fogsz olyan,
Mint járhatnád,
nem lehetek,
sokszor lehetek bárkinek,
De sajnálom, ez vagyok én, én, én,
Ebből már régen, de rég,
Most betelt a pohár, gyolog, én nem nagyázva,
Keresetek engem majd,
de holnap kitisztul az ég,
És megnyílik alattam a föld,
Te csak küzdj is a végét,
hogy meglátod,
Mi maradt,
hany a remény vagy a remény,
jó?
Gyűlölj,
ahogy érzel,
és válaszolj újból,
A sárban fekvén,
ugyanzenben,
Valahogy adjunk máradba!