Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz?
Mondd az életedtől mégis mit remélsz?
Talán mindent,
talán semmit,
de ha győz,
a józa néz,
több remélsz,
és nem lesz oly nehéz.
Ma nem kell a hangos szót a szó,
csak kék ég s a tenger,
a kettő együtt csábító.
A kék ég s a tenger,
úgy záll egy hófehér hajó,
két szív és két ember.
Ma minden táncra csábító,
ma élni, élni jó.
A búcsú mindig fáj,
a búcsúzni muszáj.
Ó,
ígérd meg,
hogy nem sokára visszajössz hozzám.
Ez volt a legszebb nyár,
már hosszan őszre jár,
de megszív hűlnek napjaink, ha gondolsz rád.
Londonban sej,
van számos utca,
és minden utcán van saló,
és minden sarkon vannak házak,
és minden házon ablakok.
Ha nincsen pénzem, iszom hitelbe,
enyém a legszebb lány szerelme.
Enyém a legszebb rózsaszál,
aki az utca sarkon áll.
Ő,
ha kárja igazád,
az élet szintze mász,
már rossz színnek is látod.
S úgyis olyan csábító,
csak hétköznapi szó,
ha közhely,
az se bárod.
Jó,
ha kárja igazád,
a szívem erre vár,
s ez így egy boldog álom.
Csak ős, csak én, de jó,
hogy vagy,
azt hittem,
ez már egy életre hív majd.