Üres szavak,
törött csend
Eltűnt minden, miben hittem bend
Keresnélek, de nincs miért
Hisz ami voltál már semmiség
Tobog a szív,
de kicsit fél Éget az érzés,
hogy elmentél
A tükörképem annyira furcsa Nézd most rám,
mégis jó
Azt érzem a szabadság most átkarol Hisz nincsen ami visszatart
Túléltem már száz is száz vihart Nincsen ami visszatart
Elszállt minden szó,
mi szép volt rég,
most csak csend maradt és bár emlék,
nem fáj már úgy,
mint tegnap még,
de néha érzem,
hogy visszamennék,
és bár a szívem néha visszamész,
a lángok hullnak,
most minden oda vész,
szabad leszek,
de mégis fáj,
valami belül mindig rám talál.
Nincsen ami vissza,
tart,
túléltem már száz és száz, vikadt!
A harc
A harc
A harc
A harc
Valahol mélyen, mindig
Felvillan az arcod
Valahol mélyen, mindig
Meghallom a hangod
Miért pont én?
Nincsen ami vissza
Tart
Nincsen ami vissza
Tart