Első percben elrapolt a szívem,
Néma csendben is hallod megdobban,
Mire ványik lelked, kideríted.
Kettőnkről érnak a dalokban,
Olyan csodálatos, olyan szép,
Olyan varázslatos,
Még, még, még, még veled messzire szaladnék.
Veszaladnék
ez a pillanat,
Nekem most a minden,
Te vagy a minden,
Együtt leszünk már,
Jóban,
rosszban,
Örökre szól.
A láng mindig ézzik,
Nem kellett kérned,
Sose kellett kérned,
Nem alszik, ki folyton fellobban,
Puha válladon megpihen a lelked.
Bizsárgést érzek a gyom-romban,
Mikor először láttalak,
ó, emlékszel,
Abban a belvárosi Treszóban.
Olyan csodálatos, olyan szép,
Olyan varázslatos, Még,
még, még, még veled
messzire szaladnék.
Ahogy itt állunk lassan,
Már érzek,
hogy talán
mégis hiszek a sorsban,
Te vagy a sorsom,
Sosem álltam még ennyire kézzel,
A jövünket látom a mosolyodban.
Olyan csodálatos, olyan szép,
Olyan varázslatos,
Még,
még,
még,
még veled messzire szaladnék.
Veled minden olyan szép.