Keserű ízű ébredés, hideg az ágy a éget és úgy bánt, hogy másről elma állt.
Mi keresi néha két kezed, a szerelem és a képzelet, Amin át a szívem vissza ránt.
De legyen álmos szép, hitem úgysem tépi szét, A távolság miközben rány talált.
Ha volna még, ha volna még, egy percem helyrehozni, Ha volna még, ha volna még, egy végső vallomás,
Arra érdek tolt, hogy a szíved úgy szívembe mart, Soha nem gyógyít meg mást.
Valaki más, ki mást ígér, lehet, hogy még ma átkísér az éj, Kihagyd, higgy án, ne félj.
De üresen áll a másik part, idegen minden tér, Meg parkol a hát, csak bánat várna rád.
De legyen álmos szép, hitem úgysem tépi szét, A távolság miközben rány talált.
Ha volna még, ha volna még, egy percem helyrehozni, Ha volna még, ha volna még, egy végső vallomás,
Arra érdek tolt, hogy a szíved úgy szívembe mart, Soha nem gyógyít meg mást.
Ha volna még, ha volna még, egy percem helyrehozni, Ha volna még, ha volna még, egy végső vallomás,
Arra érdek tolt, hogy a szíved úgy szívembe mart, Soha nem gyógyít meg mást.
Feliratok az Amara.org közösségétől