Szép volt
kibontott hajjal,
ahogy táncolt sújtalan,
Szép volt,
ahogyan várt rám a párnámon kócosan,
Nem levetett,
amikor súgta,
ez a város nem boldogít.
Szabadulj,
menekülj innen,
ha mélyre jutsz, itt senki nem segít.
Azután átület,
és vigasz keresve bújt hozzám, szomorú mozdulat,
mintha kérne vigyázz rám.
Nem,
nem, semmit nem
értettem jól,
most értem,
Amikor mesélte, nem hittem el,
most érzem,
Milyen hideg tud lenni egy város,
tudom már,
Valahol búzolszom, és ostoban csak körbe jár,
Ülök egy bánk múltnál,
és fázom,
szinte fáj,
szinte fáj,
02:52
03:37
03:13
03:17
