Csendes a város,
lágyan fúj a szél.
Lenyugvó nap tüzében, múltam vissza tél.
Ott még virágok hírtak, szemünkben élt a fény.
Álmunk szívembe vésett, emléke ég.
Mégis mennyi tévágy, forró láz,
izzó ölelés, amit tőled kaptam én.
El nem hulló vágy, végdelem repülés,
meghalt a semmi ért.
Vágy,
forró láz,
izzó ölelés,
amit tőled kaptam én.
El nem hulló vágy,
végdelem repülés,
meghalt a semmi ért.
Alszik a város, csak néhány lámpa ér.
Lehullok nyaporban, múltamról mesél.
Ott még virágok hírtak, szemünkben élt a fény.
Álmunk szívembe vésett, emléke ég.
Mégis mennyi tévágy,
forró láz,
izzó ölelés,
amit tőled kaptam én.
El nem hulló vágy,
végdelem repülés,
meghalt a semmi ért.
Vágy,
forró láz,
izzó ölelés,
amit tőled kaptam én.
El nem hulló vágy,
végdelem repülés,
meghalt a semmi ért.
Újnap ébred,
ha a tűznek vége,
én még mindig várlak,
de már nem talállak véget ért.
Így lesz jó talán.
Vágy,
forró láz, izzó ölelés,
el nem hulló vágy,
meghalt a semmi ért.
Vágy,
forró láz,
izzó ölelés,
amit tőled kaptam én.
El nem hulló vágy,
végdelem repülés,
meghalt a semmi ért.
Vágy,
forró láz,
izzó ölelés,
amit tőled kaptam én.
El nem hulló vágy,
végdelem repülés,
meghalt a semmi ért.