Mindenen sírtunk,
mégis elváltunk, oly könnyen ér, csak a szerelem érte,
és mi mégis szállunk az ég felén, oly gyönyörű érzés.
Mik a folyton arra gondolok,
hogyan legyünk mi
ketten boldogok.
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, fáj a szerelem,
csak menj,
csak menj, csak menj, soha nem jössz vissza édesen.
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, fáj
a szívem, most már, most már,
nem leszel mindig mellettem.
Jó lenne majd,
mikor újra veled ébrednék,
és a szívem fáj,
mégsem jössz már én felén, magányosan élek.
Gondolok a gyönyörű napokra,
de már nem vagy,
visszasírlak azóta.
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, fáj a szerelem,
csak menj,
csak menj, csak menj, soha nem jössz vissza édesen.
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, fáj a szívem, most már, most már, nem leszel mindig mellettem.
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, fáj a szerelem,
csak menj,
csak menj, csak menj, soha nem jössz vissza édesen.
Azkor laz Points egy ilyenkor akartam.
De pedig maradott amátója is.
Úgy fáj, fáj,
fáj a szívem most már,
most már, nem leszel mindig melletten.