Ó,
várj!
Eső cseppek az úton,
hűvös párázs az ég.
Hosszábbulva még hallom,
hogy az ágpur véget ér.
A füngő lemben sin érzem,
hangunk viszi a szél,
vágya
ringassza a csendben,
tudom az, amit érzek benned és él.
Titkonéma a szépen,
édes sóhaj az ében,
mindig egy
ringas engem.
De vágyaim még
csak titkok a szélben.
Arcot bezseni arcom,
s egyszerlő frissíti fel.
Olykor elfúló hangom,
olyan könnyen árul el.
Csendes mosolyod kérés, és én mindent adnék.
Borzom bennem egy érzést,
tudom,
hogy már csak te vagy elég.
Titkonéma a szépen,
édes sóhaj az ében,
mindig egy ringas engem.
De vágyaim még
csak titkok a szépen.
Titkonéma a szépen, édes sóhaj az ében,
mindig egy ringas engem.
De vágyaim még csak titkok a szépen.