TEMETŰBEN SZÜLETTE
Ön és új emberekkel találkoztam.
Ettem, ittam, ütést kaptam, csókoltam.
Akár egy rozogabb buszon a temető körül potyautasként utaztam.
S akkor már mindennek örültem, mert mindent ingyen kaptam.
Az embereket szebbnek láttam, fénylő arcúaknak, csillogó szemüveknek,
üngező fáknak, s éreztem, hogy ez már jó.
Mert öregedni jó.
Öregedni jó.
Öregedni jó.
Öregedni jó.
Öregedni jó.
Végül látom, minden itt van, jól van, ingyen van és nekem van.
S én a mindennek ingyen és örökre.
A virágos rét csak arra vár, hogy végig menjek rajta s felmásszak a hegyre.
Hogy onnan leugorva egy legyek a mindennel s a minden velem.
S mosolyogjak, hogy már nincs temető.
S hogy ezt megértem, csak annak köszönhetem,
hogy mindig zenértem, üvöltöttem, lázadtam és szárnyaltam.
S tudom fiatal barátom, hogy neked nehéz.
Fájdalmas és rossz, de egészen más lesz majd, öregem.
Várd ki! Harcold ki!
És érd meg, mert öregnek lenni jó,
mert akkor végre minden összejön
s a félelem végre kialszik s csak repülsz jó magasan
bele a puha, vidám, óriás pamplomba mert öregnek lenni jó,
Mert öregnek lenni jó,

Öregnek lenni jó, mert öregnek lenni jó.