Túl
közel állsz
Pont rád mértem az életet
Kérlek fuss, ha nem élvezed
Ilyen keserű az életed szép
Annyira gyönyörű ilyen mesés
Nem vakítás, semmi más
Csak legyél itt velem Éppen fekete a nap,
én meg elszent eredtem
De nem ez a baj Mivel fárom szét,
nem csöndöm
Végre megy a nap
De csak visszaérem, meg ott maradtam rég
Dehát nem fásztam a számod, ami tény
Úgy képzeltem,
hogy ha itt lennék,
hogy meg is érteszem
Vagy nem fásztam csak itt, meg mindenek szám
Áh áh
áh áh áh
Áh áh áh áh áh
Megint veled álmodtam,
hogy jössz felém A talpad alatt olvad a hó
Mondanám,
ami itt ragad De megfagy az össze szó a száman
Igazinak tűnik, pedig nem az Túl sok már a seb
Nem elég a seb tapaszt
Milyen keserű az élet mesés Milyen egyszerű,
mégis nehéz Csak úgy rohanunk,
az időn kevés Kettőn csak félig borul ránk ez az egész
Nem vakít el semmi már,
csak legyél itt velem Éppen fájkált a nap,
én meg elszenderedtem,
de nem ez a baj Már fárok szépen csennen,
míg lemegy a nap
Te csak néztél rá,
még nem ott maradtam még De én,
hogy fásztam,
hoztál oda egy tény
Oda képzeltél,
mintha itt lennék,
de nem is létezem Már nem fásztam,
csak éppen mindenek szám
Számom én,
de csak tudom a köröket,
azt hazudom és meleg
Te csak néztél rá, még nem ott maradtam még
De én, hogy fásztam, hoztál oda egy tény
Oda képzeltél,
mintha itt lennék,
de nem is létezem Már nem fásztam,
csak éppen mindenek szám