Kérdeznék annyi minden,
de úgy érzem sokszor nem igaz az Isten,
ki összefűzni, megérteni, mit gondoltam el.
Olyankor dobog a szívem,
mikor táncolsz rajta és olykor újból szávot log a képeden.
Érem ondon,
bangosan,
úgy fújjon,
szedve a szoljon,
de nem etontom,
széltem előled,
eloptod az űrt is belőlem.
Távol a ték,
borul messzire,
tombol a szél,
de én úgy tartom magam,
hogy ne fújjon el.
Ijányod már nem ér el,
borulj rám, amíg kell.
Nem olyan baj,
mint hittem,
kért tűzbe tenni mindkét kezem,
rád fogadtam,
de egyet sem nyertem.
Mielőtt éptél volna,
figyeltél már a jobra,
de ilyenkor mondják mindig,
szerenem olyan csapva.
Érem ondon,
bangosan,
úgy fújjon,
szedve a szoljon,
de nem etontom,
széltem előled,
eloptod az űrt is belőlem.
Távol a ték, borul messzire,
tombol a szél,
de én úgy tartom magam,
hogy ne fújjon el.
Nem fújjon el, nem fújjon el.
Táncolj vélem,
kérlek,
se kell légy szép gerincem.
Testere testemben él,
testere testemben él.
Szódulj el most,
add,
veszíts el,
taníts meg arra,
miért élek.
Testere testemben él,
testere testemben él.
Érem ondon,
bangosan,
úgy fújjon,
szedve a szoljon,
de nem etontom,
széltem előled,
eloptod az űrt is belőlem.
Távol a ték,
borul messzire,
tombol a szél,
de én úgy tartom magam,
hogy ne fújjon el.
Nem fújjon el,
nem fújjon el.
Táncolj vélem,
kérlek,
se kell légy szép gerincem.
Testere testemben él,
testere testemben él.
Szódulj el most,
add,
veszíts el,
taníts meg arra,
miért élek.
Testere testemben él,
testere testemben él.