Néha állok a tükör előtt, azt mondom dagatlust a kurva, ó kurvaMondják önbizalom hiány meg, hogy ne legyél magaddal ilyen durva, durvaDe én leszadom a tanácsodat, ez az önbántalmazás a kezdet, csak a kezdetOlyan nyomasztó, hogy elvárás, hogy magad minden, hogy meg kell szeretnádIlyenkor páncért szerelek magamra és előkapom a gyilkos fegyvert, a fegyvertHogy agresszívan csapkodok és elátkozom az összes embertSokszor viccelek is ezzel, mert a vicce fedi, hogy ez tényleg így vanÍgy vanAztán elviselhetetlen leszek, hogy minden szavam bebizonyítsamKöszönöm, hogy elviselsz, amikor úgy érzem, hogy engem nem lehet, nem lehetTudom jól, hogy nem vagyok az anyád és nem látták a gyermeketSokszor szidom magam is, de közben elmusolj ott szarcod szinte fölFölragyog, fölragyogEgy pillanatra elfeledte ti velem a félelmet, hogy szörny vagyokNéha úgy érzem, hogy véletlenül mutattam meg az igazi arcomFélek tőle, hogy meglátod, elfordulsz és ott hagysz majd a sarkonSzörny vagyokSzörny vagyokSzörny vagyokKöszönöm, hogy elviselsz, amikor úgy érzem, hogy engem nem lehet, nem lehetTudom jól, hogy nem vagyok az anyád és nem látták a gyermeketKöszönöm, hogy elviselsz, amikor úgy érzem, hogy engem nem lehet, nem lehetKöszönöm, hogy elviselsz, amikor úgy érzem, hogy engem nem lehet, nem lehetTudom jól, hogy nem vagyok az anyád és nem látták a gyermeketGyermeketGyermeket