Néha állok a tükör előtt, azt mondom dagatlust a kurva, ó kurva
Mondják önbizalom hiány meg, hogy ne legyél magaddal ilyen durva, durva
De én leszadom a tanácsodat, ez az önbántalmazás a kezdet, csak a kezdet
Olyan nyomasztó, hogy elvárás, hogy magad minden, hogy meg kell szeretnád
Ilyenkor páncért szerelek magamra és előkapom a gyilkos fegyvert, a fegyvert
Hogy agresszívan csapkodok és elátkozom az összes embert
Sokszor viccelek is ezzel, mert a vicce fedi, hogy ez tényleg így van
Így van
Aztán elviselhetetlen leszek, hogy minden szavam bebizonyítsam
Köszönöm, hogy elviselsz, amikor úgy érzem, hogy engem nem lehet, nem lehet
Tudom jól, hogy nem vagyok az anyád és nem látták a gyermeket
Sokszor szidom magam is, de közben elmusolj ott szarcod szinte föl
Fölragyog, fölragyog
Egy pillanatra elfeledte ti velem a félelmet, hogy szörny vagyok
Néha úgy érzem, hogy véletlenül mutattam meg az igazi arcom
Félek tőle, hogy meglátod, elfordulsz és ott hagysz majd a sarkon
Szörny vagyok
Szörny vagyok
Szörny vagyok
Köszönöm, hogy elviselsz, amikor úgy érzem, hogy engem nem lehet, nem lehet
Tudom jól, hogy nem vagyok az anyád és nem látták a gyermeket
Köszönöm, hogy elviselsz, amikor úgy érzem, hogy engem nem lehet, nem lehet
Köszönöm, hogy elviselsz, amikor úgy érzem, hogy engem nem lehet, nem lehet
Tudom jól, hogy nem vagyok az anyád és nem látták a gyermeket
Gyermeket
Gyermeket