Fiatal a hajnal, nem zavar a szajban,
Tompítja a hangodat ott legbelül.
Évek óta suttogod, nem is látlak, de ott hagyod,
Mit egyszer már elvettél.
Keresd meg,
ha meghalok,
nekem mindegy,
hol vagyok,
Érzel majd, ha elfúj a szél,
de kit akarok átverni,
a ő mindig más,
mint ti,
de csak én látom,
hogy a szél viszi.
Soha többet nem nézel rám,
oda mennék már,
hogyha úgy látnál,
ahogy láttalak.
A lámomban megkaptalak,
csukkot szemmel sírattam,
milyen szomorú a boldogság.
Lala, lala.
Szép volt az a távolság,
mi elhúzta az a gyávaság,
De nekem nincs más társaság,
csak a hal kérdején.
Talán hosszú folyosón nem találtam az ajtót,
ami vissza vagy szamodba,
vagy csak hiányzhatnék neked,
hogy
Keresd meg,
ha meghalok,
nekem mindegy,
hol vagyok,
érzel majd,
ha elfúj a szél
De kit akarok átverni,
ha ő mindig más,
mint ti,
de csak én látom,
hogy a szél viszi
Jó,
a többet nem nézel rám,
oda mennék már,
hogyha úgy látnál,
ahogy láttalak
Álmodban megkaptalak,
csukkot szemmel sírattam,
milyen szomorú a boldogság
Sóha többet nem nézel rám,
oda mennék már,
hogyha úgy látnál,
ahogy láttalak
Álmodban megkaptalak,
csukkot szemmel sírattam,
milyen szomorú a boldogság