Vagy
szép álom vagy,
minden nap megkísért a napfény,
amit nekem adsz.
Az ég felragyog,
ne félj,
én simítom meg arcodat,
úgy vártam rád rég.
Más volt régen máshol,
Kettőnké volt még a fény.
Szeretettel élni egy életen át,
érezni úgy,
hogy semmi se fáj,
Csak a rakpart fütyül az üvegen át,
én akkor is várok rád.
Szeretettel élni egy életen át,
érezni úgy,
ahogy senki se lát,
Csak a rakpart fütyül az üvegen át,
én akkor is várok rád.
A csönd megítél és dönt,
Kettőnkről,
hogy legyen tovább,
én mindig várok rád.
De ebből nincs lent legyen, vagy fönt,
könnyi legyen, vagy igaz gyöngy, mosod,
elpuszol.
Más volt régen máshol,
Kettőnké volt még a fény.
Szeretettel élni egy életen át,
érezni úgy,
hogy semmi se fáj,
Csak a rakpart fütyül az üvegen át,
én akkor is várok rád.
Szeretettel élni egy életen át,
érezni úgy,
hogy semmi se fáj,
Csak a rakpart fütyül az üvegen át,
én akkor is várok rád.
Szeretettel élni egy életen át,
érezni úgy,
ahogy senki se lát,
Csak a rakpart fütyül az üvegen át,
én akkor is,
akkor is
várok rád.