Őszi eső, buzzi batar,
Borús eget, felhő takar.
Mere megyen
így a szívem?
Hol keresen kedvesem?
Lábaidnak búvó nyomát, Hogy kutassam éjjeken át.
Rám tekerdő,
se téterdő,
Künnés ittben szívemben.
Fák közében babolj madár,
Rikoltása hozzám talál,
Híret hozza a hangja felén,
Szívemben csak te jártál.
Szél kabart az őszi levél,
Holnap utján hozzád kísér,
Erdőn túli pusztás szélén,
Egy magadban reám vársz.
Szerelmetes párom vagyok,
Hozzád futok,
hozzám futok,
Szétrebbennek a fellegek,
Holnap fényem megérint,
Átharolva hozzám simulsz,
Állaimra némán borúz,
Szép szemedből csillagfénye,
Két szememre csodát kint.
Erebek jövki,
min szeret,
Te ingemet intékedet,
Ajkaim poncsóknak íze forró,
Tűz a nyomában.
Szívünk kacak,
szemünk nevet,
Belénk bújt az őrdög lehet,
Te sem bánod,
én se bánom,
Érzem újra tavasz van.