Sodorjon a szél,
úgyis visszatérsz,
repítsen az ég a csillagok felé.
Hordjon el a szél, minden, ami szép,
ami miénk volt.
Ne elfeledtél ég!
Vannak pillanatok,
jó és rossz napok,
mikor gondjaimat veled együtt hátra hagyom.
Tudom,
ez neked is kell,
kicsit felejts most el,
szabad lehetsz mérkőlem.
Sodorjon a szél,
úgyis visszatérsz,
repítsen az ég a csillagok felé.
Hordjon el a szél, minden, ami szép,
ami miénk volt.
Ne elfeledtél ég!
Nem csak medekülés,
tavaszi szédülés,
mikor mindent megmérgez a fértékenység.
Ha újra rám találsz,
az ajtóm előtt állsz,
én ott várok rád.
Sodorjon a szél,
úgyis visszatérsz,
repítsen az ég a csillagok felé.
Hordjon el a szél, minden, ami szép,
ami miénk volt.
Sodorjon a szél,
úgyis visszatérsz,
repítsen az ég a csillagok felé.
Hordjon el a szél, minden, ami szép,
ami miénk volt.
Ne elfeledtél ég!
Sodorjon a szél,
úgyis visszatérsz,
repítsen az ég a csillagok felé.
Hordjon el a szél, minden, ami szép,
ami miénk volt.
Sodorjon a szél,
úgyis visszatérsz,
repítsen az ég a csillagok felé.
Hordjon el a szél, minden, ami szép,
ami miénk volt.
Ne
elfeledtél ég!