Tudok élni, de ez nem is bírány
Tükörméres,
most nézd vissza rám
Nem ismerem fel, hogy hol a helyem
Karcok figyelnek a bakelitten
És én hívtam,
hívtam,
de nem ér el már Úgy hallom partot mosott a könnyeivel
Hányszor,
mondd hányszor,
veszít el már Álmomban láttam,
de ő régen nem figyel
Csak sír,
csak sír,
Csak sír,
csak sír,
Csak sír
Köszkedt lelkem,
pedig lángol a ház Bázom veled,
de megszoktam már Sűket szavak között zajos a csend
Tinta foldként szárad a szívemben És én hívtam,
hívtam,
de nem ér el már Úgy hallom partot mosott a könnyeivel
Hányszor,
mondd hányszor,
veszít el már Álmomban láttam,
de ő régen nem figyel
Csak sír,
csak sír,
Csak sír,
Csak sír, Csak sír
Csak sír,
csak sír,
Csak sír,
Csak sír,
Csak sír
Csak sír, csak sír,
Csak sír
