Sárgul már a kukurica szár,
vadvirágos madár dalos a határ.
Árva fészek a háztetején,
hét falunak legszebb lánya az enyém.
Hét falunak legszebb lánya lelkem dalos csalogánya,
fészket raknék véled én.
Sárgul már a kukurica szár,
az én szívem kis galambom téged vár.
Kedvesem,
hogyha hallasz engem,
számolj azzal,
hogy bár a tenger,
meg annyi élmény,
mint adhatok,
számtalan emlék mi érni fog.
Kivonod magad a munka alól,
összeadnak minket valahol,
oszd meg velem az életről,
mert háromszekről az mind égről.
Sárgul már a kukurica szár,
vadvirágos madár dalos a határ.
Kis galambom,
kicsi tubicám,
vacsolatos jegykendővel vár én rám.
Vacsolatos jegykendővel,
kicsi szívem szerelmével,
légy az enyém,
kis babám.
Sárgul már a kukurica szár,
ugye babám,
mi egymásért leszünk már.
Tudom,
a számok a gyengéid,
mégis számítok rád én mind végig.
Végtelen utam végéhez ér,
milliót sok jár neked ezért.
Számításból nekem elég már,
sokszor elég már,
alig vár.
Oszd meg velem az életről,
mert háromszekről az mind égről.
Sárgul már a kukurica szár,
vadvirágos madár dalos a határ.
Árva fészek a háztetején,
hét falunak legszebb lánya az enyém.
Hét falunak legszebb lánya lelkem dalos csalogánya,
fészket rapnék véled én.
Sárgul már a kukurica szár,
az én szívem kis galambom téged vár.
Hét falunak legszebb lánya lelkem dalos csalogánya,
fészket rapnék véled én.
Sárgul már a kukurica szár,
az én szívem kis galambom téged vár.
Patyulatos jegykendővel,
kicsi szívem szerelmével,
légy az enyém kis babám.
Sárgul már a kukurica szár,
ugye babám mi egymás éleszünk már.