Egy fatősbe vésted a nevedet,
közben ragyogni láttam a szemedet.
Ere a vénfa meghatódva a kezedbe virágot hullajtott.
Egy ilyen fa vagyok én is,
szomorú, magányos,
és te vagy az, aki engem örökre megsebzett.
Én őrzöm még a nevedet,
de mondd csak a virágom,
valami lesz.
Én őrzöm még a nevedet,
de te mondd meg a virágom merre lehet.
Egy fatősbe vésted a nevedet,
így rajtam ejtettél sebeket,
és a vénfa meghatódva rózsaszín virágot hullajtott.
Egy ilyen fa vagyok én is,
szomorú, magányos,
és te vagy az, aki engem örökre megsebzett.
Én őrzöm még a nevedet,
de mondd csak a virágom,
valami lesz.
Egy ilyen fa vagyok én is,
szomorú,
magányos,
és te vagy az,
aki engem,
örökre megsebzett.
Én őrzöm még a nevedet,
de mondd csak a virágomban,
mi lett.
Én őrzöm még a nevedet,
de mondd meg a virágom merre lehet.
Én őrzöm még a nevedet,
de mondd csak a virágomban,
mi lett.
Én őrzöm még a nevedet,
de mondd meg a virágom merre lehet.
Én őrzöm még a nevedet,
de mondd csak a virágomban,
mi lett.
Én őrzöm még a nevedet,
de mondd meg a virágomban,
merre lehet.
Én őrzöm még a nevedet,
de mondd csak a virágomban,
mi lett.
Én őrzöm még a nevedet,
de mondd meg a virágomban,
merre lehet.