Elmúló ez a tánc, amit járok
Elmúló,
amit látok
Oké, belláttam vége
Innentől mindenhol ott vagy meg végleg
Maman elküled, én ma nem lennék
De már hiába is keresnék
Így a szívem menekülve a nyárba
Szaladom a gabbal a tomba
Beledtemettelek téged én a regatomba
Mennem kell,
olyan mennem kell
De maga kora hajnalban a szívembe lopott
Egy kicsit még bánom, hogy soha sem mondtam
Hogy én soha nem tán lettem
Hogy én mennyire szeretném
Ezt nektől nem mondtál, de
Változtunk az évekkel, mint ha nem mondtál
Na megbántod a végén majd úgy, miről mondtál
Mert megmaradtunk lélekben gyereknek, ez számít
A nyárban szaladom a gabbal a tomba Elrakadtam egy ideg urakba,
egy lukka Így újra nyílik tán a szívemnek a lombja
Újra nyílik tán és egyre csak a szúlya a téged
De ne selek,
hogy én valaféle Még hogy beforul az
éj csak téged Hogyan jön el a vég,
mert nem bánom a véget
Én de a vége levágom a vérea Lehet,
lehetlig kell újból majd,
hogy elborul az éj
Számomra már lehetetlen belegondolni,
hogy ne lennél többé
De de azt mondtad,
hogy mind végig megfogni fogod kezemhetem
Megígérem egész világ tudni fogja nevendők
Én mesélek mindent, hogyha összefutok veled még
Mert
nincsen annyi éjjel, ó nincsen annyi mámor
Még ágyomnál hiányol, de ó az tévedés úgy lángol
Én ennyit hallom,
nevetésen Ezre kiadálnak,
de te nem
hallasz meg mégsem
Nincsen annyi éjjel