Furgó szél,
Hova hoztál itt, felejtettél?
Furcsa egy város,
furcsa egy ország,
furcsa porgó.
Főlem meg se kérdi, ki vagyok, ha leszek akkor,
Ha van ortár ráadásnak leszek én csak mostankról.
Mondják bubalók, fogják a parók,
Jut majd neked is marad én,
Ilyetek lesz a fele, a fele.
A bubalót nem bántsátok,
Az egészet megkapjátok,
Miért innég én,
Ha úgyse az enyém?
A bubalót nem látjátok,
Hányjátok,
hogy tárgyunkátok,
Jól elvigyél,
de kedves furgó szél!
Úgy is el is szól szél,
Hova felejtettél,
hova ért?
Más is el is szól szél,
Így is tudjál,
hogy mutatél!
Furgó szél,
de most eztán felröpítettél,
Lent van a város,
lent van az ország,
Távoli bolygó.
Itt már azt se kérdik,
mi a bajdán,
Kézest a nán,
vala lajkán,
Száraz ágon muzsikálom mostanság.
Mondják,
gyere már,
játsszál kicsikét,
Mint csak bubalót hallgatnák.
Nakik itt ilyen is, olyan is,
Végig minden férnek,
Jó,
hogy nincsen ellenségnek,
Mint egy testvér,
szép,
nyugodtan ér.
Szól a múzsika,
el nem hallgat,
Hadszáz nyelven küljön,
kapd a híj.
Fugbaló,
csodás egy vagyunk!
Úgy is elvisz a szél,
a fekete,
a fehér,
Más is elvisz a szél,
így is,
úgy is utra dél.
Elvisz a szél, úgy is,
elvisz a szél, a fekete, a fehér,
Más is így is, úgy is utra dél.
Álalá-táj-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná
-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná.
Úgy is elvisz a szél,
a fekete,
a fehér,
Más is elvisz a szél,
így is,
úgy is utra dél.