Nem kérek más, csak újra ír hozzám,
mint a nap a fellők közt,
úgy kell,
hogy rám találj.
Éreznem kell,
hogy itt vagy mellettem,
mint egy régi dal,
ami sosem múlik el.
Az éjjel csengye hív, de nélküled nem élek,
mert minden emlék bennem én.
A szíved ritmusát hallom,
még akkor is, ha távol vagy.
Hiszem, hogy visszavász,
nem kérek más,
csak újra ír hozzám,
mint a nap a fellők közt,
úgy kell,
hogy rám találj.
Éreznem kell, hogy itt vagy mellettem,
mint egy régi dal, ami sosem múlik el.
Mióta elmentél, nem érzem azt, mint régen.
A napok telelek szüntelen,
hiányod most is éget.
Mondd, mit tegyek, hogy érezd,
még mindig hozzám tartozol.
Nem kérek már,
csak újra ír hozzám,
mint a nap a fellők közt,
úgy kell,
hogy rám találj.
Éreznem kell,
hogy itt vagy mellettem,
mint egy régi dal,
ami sosem múlik el.
Nekem te más vagy, ezt tudod, te is jól.
A szerelmünk forró, a tested meg vadítól.
Ne húzd a zagyam, baby, habiból.
Levágom úgyis, hogyha kanyizol.
Ne fariáj, ez egy más színpaba.
Én kamászlak téged is, ez nem egy színbarab.
Itt nem rejtegetnek semmit, tudod, a színfalak.
Mellettem boldog leszel,
a bánat meg tényt marad.
Akarom csókolni a szád,
tüzesek vagyunk,
etten sosem alszik ki a láng.
Mert a szívünk egyre tovban,
a sok bohóc meghoppan.
Mert ahová bekloppanok,
az tudni,
hogy nyomodhagy.
Nem kérek mást,
mint a nap a szelükkőt.