Az éjszaka csenye lágyan hívogat, beluröl gyengéden, simogat égő testén, eltökélt sík, kúcsjukon átbekúszó sötét sík.
Vesem múlik ez a fájó gondolat, mit porcelánszám remegve mondogat, ez a válasz nélküli kérdés, furcsa és kegyetlen érzés.
Ha csak az enyém ez az ölelő tekintet, ha nem számít, hány sebből vérzett?
Akkor már nem kell, hogy tovább válj, nem kell, hogy tovább válj.
Akkor már nem kell, hogy tovább válj, nem kell, hogy tovább válj.
Nézd, a vágy csendben elsírja magát, némán döngedi saját csontfalát, láttam belül a gonoszt meghalni.
Itt van a jövök, a múltat felfalni, messze a part, körülöttem örvény, bihar felhők, magasodnak körém.
Ha elmegyek, bízol-e még bennem, hidd el nekem, ezt kell tennem.
Ha csak az enyém ez az ölelő tekintet, ha nem számít, hány sebből vérzett?
Ha nem számít, hány sebből vérzett?
Akkor már nem kell, hogy tovább válj, nem kell, hogy tovább válj.
Akkor már nem kell, hogy tovább válj, nem kell, hogy tovább válj.
Akkor már nem kell, hogy tovább válj, nem kell, hogy tovább válj.
Akkor már nem kell, hogy tovább válj.
Tavaim, namke, oi, tvaim, tvaim
Apur manan ke, ui, tvaim, tvaim
Apur manan ke, ui, tvaim, tvaim
Apur manan ke, ui, tvaim, tvaim
Apur manan ke, ui tvaim
Apur manan ke, ui, tvaim, tvaim
Apur manan ke, ui, tvaim, tvaim
L'amghe, oi, tu m'apoi
L'amghe, tu m'apoi
L'amghe, tu m'apoi