Jó reggelt kívánunk kedves hallgatóimnak!
Hétfő réggel van,
borongós esős lesz a mai napunk.
Ébredjenek kellemesen,
rövidesen pontos időjelzéssel,
majd hír összefoglalóval jelentkezünk,
de addig is zenél nekünk az implakátív.
Vámulom az ablakon,
esőben ázik minden, én a csendben hallgatom.
Egy csöppjem megérintsem, mint hiába várhatom.
Nem jön, hogy elrepítsen a felhők felé.
Úgy, mint rég a filmeken,
azt mondtad mindig,
szeretsz, engedtem, hogy így legyen.
Azt mondtam,
tőlem mehetsz,
mégis minden szinte lenn.
Képek elszürkültek, eltűnt a fény.
Az emlékek még ma is szépek,
de elváltak
utattól a léptek.
Elmentél,
elpültél innen,
azóta érzem,
hiába volt minden.
Kérdezem a holnapot,
hol vár a régi álom?
Nem tudom már, hol vagyok,
de én mégis várom,
hogy erre jössz egy jobb napon.
Úgy vágyom, szinten látom, hogy elvesz tovább.
Volt idő, hogy jól esett,
könyvek közt képed néztem télen,
hogyha hó esett.
Emléket felidéztem, remélem most jó neked.
Valaki átöl el és karjába zár.
Az emlékek még ma is szépek,
de elváltak
utattól a léptek.
Elmentél,
elpültél innen,
azóta érzem, hiába volt minden.
Az emlékek még ma is szépek, de elváltak
utattól a léptek.
Elmentél,
elpültél innen,
azóta érzem,
hiába volt minden.