Úgy érzem elszállt felettem
az összes VR felhő,
de belém hasít a villám, s nem kímél a jégeső.
Nyakamba veszem a világot, hátamra a hátizsákot,
elindulok egy úton,
a bakancsok felveszem újból.
Úgy érzem széttép a tétlenség,
vár engem az élet,
hallom,
hogy hív a mindenség,
az közt ön nem téved.
Vár engem a világ,
hív egy távol szó,
magával rám csak érzés,
tudom, hogy nekem való.
Hogy nekem való.
Sok ezernyi lépés van még hátra az úton előttem,
de szemembe fúj a szél,
s a könnyem kicsordult tőle.
Nyakamba veszem a világot, hátamra a hátizsákot,
elindulok egy úton,
a bakancsok felveszem újból.
Úgy érzem széttép a tétlenség,
vár engem az élet,
hallom,
hogy hív a mindenség,
az közt ön nem téved.
Vár engem a világ,
hív egy távol szó,
magával rám csak érzés,
tudom, hogy nekem való.
Hogy nekem való.
Vár engem a világ,
hív egy távol szó,
magával rám csak érzés,
tudom, hogy nekem való.
Vár engem a világ,
hív egy távol szó,
magával rám csak érzés,
tudom, hogy nekem való.
Tudom, hogy nekem való.