Soha nem felejtem az éjszakát,
csillogó szemeit és halk szavát.
Rögtön az elején tudtam,
hogy ő meg én egymásra rá találtunk.
Vártam, hogy eljön az a pillanat,
nehéz volt minden egyes mozdulat.
Tudtam,
hogy lépnem kell érezni,
tudni kell lelkem úgy begy pihent.
Emlékszem,
amikor még ő nem volt,
meg tudtam válnom kell.
És eljön majd,
annyi szar megpróbáltam másokkal,
de itt van már.
És ő az,
aki kell,
mert annyira szeretem,
megőri teljesen.
Amikor belefagyok lángon a szíján,
velőlem nem elég,
ölni akarom mindig.
És persze,
sem újjon el,
annyira szeretem,
megőri teljesen.
Úgy érzem, belehalok, úgy imádom.
Velőlem nem elég, én csak azt kívánom,
hogy nem újjon el.
Ennél már nem lehetek boldogabb,
tudom, hogy ez az, ami így marad.
Hiszem,
hogy velem még eldehet ezer év,
úgy mint egy szép mesében.
Az élet kiérhet mi új csodát,
de nekem többet ér várni rád.
Érzem a szívemet,
ahogyan ide bent újra csak érted okban.
Mert
annyira szeretem, megőri teljesen.
Amikor belefagyok lángon a szíján,
velőlem nem elég,
ölni akarom mindig.
És persze,
sem újjon el,
annyira szeretem,
megőri teljesen.
Úgy érzem, belehalok, úgy imádom.
Velőlem nem elég, én csak azt kívánom.
Egy percre sem újjon el,
annyira szeretem,
megőri teljesen.
Amikor belefagyok lángon a szívem,
velőlem nem elég,
ölni akarom mindig.
És persze,
sem újjon el,
annyira szeretem,
megőri teljesen.
Úgy érzem, belehalok, úgy imádom.
Velőlem nem elég, én csak azt kívánom.
Nem újjon el.