Nem bűtöttem barátokat, sem ellenségeket,
Csak hosszahason,
s ahogy vonzászom,
az ellentéteket.
A lelk hidóság félik kertén,
a kert kapu üresen áll,
Vagy lépj be,
vagy rúgj be,
vagy tégy,
amit akarsz,
Csak hadd járj békén már!
Ne bánts!
Inkább mosolyogj rám, ne bánts!
Ne is haladj ujjám, ne bánts!
Tudod,
a szerelem csak jó szerencse,
Semmi más! Ne bánts!
Szolgálnám a szerelmünket,
de rabszolgálja nem leszek,
Aki könnyen jön,
az könnyen is megy,
Tudod,
így vagyok veled!
A szerelmi csatáink hadszíntere csak történelem,
ma már,
Mindig az emesztes a lelki hazban,
aki elsőnek telefonál.
Ne bánts! Inkább mosolyogj rám, ne bánts!
Ne is haladj ujjám, ne bánts!
Tudod, a szerelem csak jó szerencse, Semmi más!
Ne bánts!
Ne bánts!
Inkább mosolyogj rám, ne bánts!
Ne is haladj ujjám, ne bánts!
Tudod, a szerelem csak jó szerencse, Semmi más!
Ne bánts! Inkább mosolyogj rám, ne bánts!
Ne is haladj ujjám,
ne bánts! Tudod,
a szerelem csak jó szerencse,
Semmi más!
Ne bánts!
A szolgált voltam,
ne bánts! Jóval és rosszban,
ne bánts! Szívem,
ha fájt,
én nem szóltam rád!
Ne bánts! A szolgált voltam,
inkább mosolyogj rám,
ne bánts! Jóval és rosszban,
ne bánts! Ne is haladj ujjám,
ne bánts!
Tudod,
a szerelem csak jó szerencse,
Semmi más! Ne bánts!