Láttam arcomat,
amikor rátörte egy pillanat,
s fényűző vágy maradt,
hogy az élet mást is tartogat.
Még nekem mindig csak reméltem,
egyszer még látok mást a tükörben.
Most bárhogy félek én,
tudom lépnem kell,
ha van remény.
Hát legyen,
más lesz az életem,
most a legjobbat kapom,
bővbe a fájdalom.
Az út mellett hagyom, utcán vagy szintadó,
mindegy, bárhol van helyem.
A sorsomt én alakítom.
Már nem fáj, hogy élni kell,
és most már nem cserélnék senkivel.
Ennyi a változás, és nincs de furcsa pillantás.
Minden más,
más lesz az életem.
Most a legjobbat kapom, bővbe a fájdalom.
Az út mellett hagyom, utcán vagy szintadó,
mindegy, bárhol van helyem.
A sorsomt én alakítom.
Más lesz az életem,
most a legjobbat kapom, bővbe a fájdalom.
Az út mellett hagyom, utcán vagy szintadó,
mindegy, bárhol van helyem.
Hát legyen,
más lesz az életem,
most a legjobbat kapom, bővbe a fájdalom.
Az út mellett hagyom, utcán vagy szintadó,
mindegy, bárhol van helyem.
A sorsomt én alakítom.
03:13
03:17