Most csak úgy
írnék egy dalt.
Nem is kell hozzá más talán,
csak a régi zongorán.
Nem sorolnék semmiféle fájdalommal teljes bajt.
Nem tenném a kirakadba, mit a szívem úgy óhajt.
Nem merülnék mélységekbe,
nem repülnék magasban,
ahol éppen rád talál.
Pont úgy pont ott maradnak.
Egy dallamot kér,
néhány szó legyen hozzám kicsit méltó.
Ha nem túl jó,
esti fények csendje úgyis hallható.
Nem rólam és nem neked, délküled,
mégis veled, csetlig, búdlig meg lehet.
Esti fényben
zsendes szavak kapnak most helyet.
Most csak úgy írtam egy dalt.
Jobbat is játszottak már,
kopott
régi zongorán.
Đang Cập Nhật
Đang Cập Nhật
